Chapter Four - Éjszaka (részlet)

Babes!
Nem tudom mikor lesz kész az új rész( valószínű holnap) addig is egy kis részlet, a viccesebb jelenetekből. Ha tetszett és szeretnétek motiválni, akkor kérek pipákat. Bye! x 

"
Szaporán vettem a levegőt, majd felkészülve a lehetetlenre lelépkedtem a lépcsőn. 
- Te? - kiáltottam fel.
- Mi van? - ráncolta a szemöldökét a régebben megismert bunkó pasi.
Számat elnyitottam és egy "ezt ne!" grimaszt vágtam. 
- Veled nem vacsorázok az biztos - vágtam rá sértődötten.
- Én sem veled - tárta szét a karját.
Akkor ebben megegyeztünk.
- Mi van?! - kapta fel a vizet Harry. Hupsz. Csak most vettem észre, hogy a kezemben tartott virágvázából kicsorgott a víz. Merthogy megdöntöttem csodálkozásomban. Ja, és Harry cipőjére ment. Egyébként fogalmam sincs mikor állt mellém. De megérdemelte. Egy győztes vigyort intéztem felé, majd csak ennyit mondtam: 
- Molto Bene! "

Chapter three - Őszintén

Hello, itt lenne a következő rész. Ihletem nem volt így kicsit feszengve ültem le, hogy összeszendjem a gondolataim. Az alap már megvan/megvolt,de kivitelezni nem sikerült. Az a baj, a vége megvolt,de az eleje közepe sehol. Úgyhogy ha kicsit gyenge valahol, az ezért van. Megpróbáltam magam össze szedni és valami nem sablonosat összehozni....Majd kiderül. :) Jó olvasást kíván és ölel titeket (mármint azt az egy-két embert aki felnéz) OneWhovian x 

HÓNAPOKKAL KÉSŐBB...

" Tudtam. Biztosan tudtam. Talán csak egy megérzés volt. De megkellet tennem. Megkellet tudnom, hogy él-e még. Hiszen bármennyire régen volt még mindig itt van. Egy érzés. Úgy volt, hogy ott hagy. Egyedül a szüleimmel. Aztán egy hirtelen telefonhívás. És minden megváltozik." - Részlet Amy Styles naplójából.

A reggeli rutin mindig ugyanaz. Azt hiszem ez soha nem fog változni. Kivéve, hogy dögfáradtan estem éjszaka az ágyba. Az a két nap (lehet 2 napot mondani végülis) amit Macy-vel kettesben töltöttem (erdő,farkas,bunkó pasi, Voldemort...) jól kiütött minket. Más kérdés, hogy engem a történtek, Macyt a kocsija, és a cuccai strapáltak le. Hazaérve sem méltattam sokra. Ami az erdőben történt csak én, és ő tudja. Nem is kell, hogy más kicsapja a balhét. Anyunak, és apunak sem adtam kevesebbet egy: "Jó volt, csak kifáradtunk és vissza jöttünk"-el lerendeztem, majd bevágódtam az ágyamba. Na mindegy. Nagy nehezen felállva léptem bele elefántos mamuszomba( Enyém az elefánt, Macy-é a macska)és nyújtózkodtam egyet, majd a lépcső felé vettem az irányt. Közben felszisszentem, mert bele léptem egy Legóba(?), majd a lábamat fogva (így fél lábon ugrálva) jutottam el a lépcsőig. 

Váltottam egy cinkos mosolyt apuval, majd anya felé tévedt a  tekintetem.

- Mi a baj? - kérdeztem rekedt reggeli hangon, majd egy bögre kakaóval az asztalhoz ültem. 

Anyu csak megrázta a fejét jelezve, most nem kér sem a reggeli agyzsibbasztásból, sem belőlem. Hát oké. 

Apu felé fordultam, és egy kérdő pillantást vetetem rá.

- Harry üzent - motyogta, majd egy " ez citrom torta?!" felkiáltással oldotta a feszültséget. Nem sikerült.

Ha Harry-ről van szó két lehetőség jöhet szóba. Vagy világválság van, vagy világvége. Ha lehet úgy mondani, ő volt a család fekete báránya. Ha azt mondták menjen jobbra, ő balra ment. Mindig máshogy. Tipikus családi problémák. Így se szó se beszéd, 18 évesen lelépett. Minden szó nélkül. Hagyott egy rövid és lényegre törő üzenetet. Él,de ne keressük. Hát ezért volt lehangolt mindenki. 

- Mit írt? - nyeltem le a gombócot a torkomon ami már szinte fojtogatott. 

- Szeretne találkozni, családi vacsora... - közölte keményen anya, majd felállt az asztaltól - holnap délben.
- És... - kezdtem puhatolóztam, ám mintha anya tudta volna mit akarok kérdezni, válaszolt:
- Ő bátyád, az én fiam, a család tagja. Természetesen eljön. A barátaival.
Nos. Nem kis reakciót váltott ki az utolsó szó. Apu kíváncsi pillantásokat vetett rám, amikor egyre jobban fehéredtem le. Fintorogva tettem le a kezemből a bögrémet ( még jó, hogy nem ittam) ,és amolyan " mára elég lesz. Köszönöm!" köhintéssel indultam fel az emeletre. Azt hiszem kihagyom a z ebédet. Megyek Alaszkába.

*
Mint minden mintagyerek én a délutánjaimat tanulással töltöm. Merthogy időközben rájöttem nemsokára megint iskola. És én, mint egy mintadiák mindig előre tanulok. Ugyanúgy, mint egy mintabarátnő, mindig felhívom Macyt ha valami probléma akad. Ez sem volt másként amikor elakadtam egy töri kérdésen.
- Honnan a faszból tudjam?! - förmedt rám a vonal túlsó végéből.
- Hé! Te vagy a töri zseni, segíts.
- Áh! Megoldod te magad is! - csapta le a kagylót.
Ennek meg mi baja?

Megforgattam a szemem, majd a telefonom az ágy elejébe dobtam. Kifeküdtem az ágyamon és csak bámultam a plafont. De jó. Van rajta egy folt ami hasonlít egy emberhez. Elmosolyodtam amikor arra gondoltam, milyen röhejesnek tűnhetek. A nyári szünet végén. Kb. 6 óra körül. Egyedül. A szobámban. Kicsit sem unalmas. Sóhajtottam egyet. Még soha nem gondolkoztam el, milyen lesz Harryt újra látni. Mennyit változott. Vagy...változott egyáltalán? Nekem egyszer azt mondták, hogy minden változik. És ilyenkor mindig emlékezni kell a régi valódra. Hülyeség, mert szerintem ennek csak egy valami oka van. Az idő. Sajnos, csak egy dolog van a világon amit nem tudsz megállítani, és ami elől sem futhatsz.
Nem sok kedvem van vele vagyis velük találkozni. Félek, hogy egy új embert kell megismernem. És a baráti? Ők milyenek? Ha olyan bunkók, mint az a pasi az erdőben kiszaladok a világból. Bár már régebben történt, még mindig az eszembe van, mintha csak tegnap történt volna. A jéghideg kék szemei, a jellemtelen viselkedése és mégis. Volt benne valami, valami ami miatt nem hagyott békén. Ami miatt muszáj volt nem elfeledni.
Nem akartam sokat filózni, mert abból nem jövök ki jól soha. Így erőt kapva magamon indultam a tv-s polchoz valami jó filmért. Míg válogattam, dúdoltam egy dalt. Azt hiszem valami Tall...vagy ilyesmi. Ebben nem vagyok jó. Mármint a memóriazilálásban, de azért  próbálkozok. Végül a 12 menet-nél kötöttem ki. Mondván még nem láttam, csak biztos lentről keveredett fel. Apu szenvedélye a filmnézés így általában tőle kérek tanácsot mit nézzek. Ez már csak ilyen Apa-fia program.
Miközben John Cena, a kedvese életéért küzdött, én Popcornt mártogattam a sajtkrémbe. Ami a nachos-hoz van, de adjuk meg a módját.

Éppen kinyújtott nyelvel koncentráltam arra ne folyjon le a sajt a drága (annyira nem) szőnyegemre, amikor megcsörrent a telefonom. Na ügye mivel dilemmába vagyok, hogy mi legyen a csengőhangom (sok a zene, az én kapacitásom a " hű de király" és a "tetszik"-nél megakadt) ezért rezegve csörgött a takarón. Amikor már nyúltam volna (lehet, hogy kicsit sokáig bajlódtam a "páuz" megkeresésével.) a készülékért, abba maradt a zajongás. Sajnos letörten konstatáltam nem ismerem ezt a számot, így mit sem törődve John-nal és a bombával, lesiettem a konyhába. Hogy miért mentem le? Abban reménykedtem Anyu vagy Apu ott van, és így legalább minimális esélyem van kideríteni ki akar hívogatni. De egészen más embert találtam lent.

- Hát te meg mit csinálsz? - kérdeztem furán amikor megláttam, hogy Macy a konyhai darc táblánál játszik és ropival(?) dobálja azt.
- Darcozok - válaszolt tök felháborodva, hogy nem ismerem fel amit éppen tesz.
Fej rázva meredtem a táblára,miközben mellé lépkedtem.
- Egyet sem találtál el, ügye tudod? - harsogtam, és kivettem a kezéből a csomag ropit.
- Hé! A munícióm - kiáltotta felháborodottan.
- Ne játssz az étellel. Egyébként mit keresel itt?
Macy krákogva motyogott valami olyat,hogy milyen jól nézek ki. Aha. Ezt ismerem.
- Ügye tudod, hogy az ultra béna pizsimben, kócos hajjal állok itt, csak hozzá teszem negyed 7-kor?
- Jogos - vágta rá.
- Szóval beszélsz, vagy a ropi támadni fog - diplomatikusan emeltem fel a csomagot és felvont szemöldökkel vártam a válaszát.
- Ah. Oké. A B jó válasz - mondta ki, majd az ablak felé sétált és kinézett rajta. Csak úgy elterelésképpen.
- Mi? - értetlenkedtem majd letettem a pultra a ropikat.
- A kérdés amit nem tudtál - magyarázta meg, majd egy óvatos mosolyra húzta ajkait.
- Ez nem ér - háborodtam fel ám amikor újra gondoltam a hallottakat én is elmosolyodtam - ez egy burkolt bocsánat kérés?
- Az is lehet - vont vállat " teszek rá" stílusban.
Viszont engem nem lehet lerázni holmi " az is lehet"-tel így hirtelen megindulva átöleltem őt. Nevetve szorított meg, majd behunytam a szemeim. Ilyen jó barátja nem lehet az embernek az is biztos. legalábbis maximum az életben 1-szer. Macy már kiskoromban jelen volt, ismerte Harry-t (gyakran szekálta) és bár voltak hullám völgyek, mindig mellettem állt. Ne a könyvborítóról ítélj. Azt hiszem ez egy jó példa.
- Ti meg mi a fészkes fenét csináltok ilyenkor itt? - bukkant elő az ajtóban Apu.
- Számoljuk a csillagokat? - utaltam arra, hogy az ablak mellett öleltük egymást.
Apu csak rosszallóan rázta a fejét majd kifelé indult volna ha nem történik kétféle cselekmény.
Míg én szólásra nyitottam volna a számat, M megbökött, hogy nézek ki az ablakon és mikor realizáltam, hogy most szalasztottam el az esélyemet dühösen meredtem rá. Ám amikor a szemében döbbenet csillant meg. Kíváncsian pillantást vetettem a sötétedő udvarra, amikor észrevettem egy sötét pontot.
- Ez nem igaz - tátottam el a számat majd a belül lévő kis párkányra támasztottam a kezeimet.
Egy farkas (nem vagyok biztos benne, hogy ugyanaz, mint ami az erdőnél volt) mélyesztette a szemeit az enyémbe. De ez most komplikáltabb volt. Nem tudom hány perc telt el de a farkas fogta magát és hátat (illetve hátsót) fordítva ellépdelt az előbbi pozíciójából.
- Amy? - szólt egy hang mellőlem.
Amikor megfordultam hangosan felsikítottam. Biztosan említettem, hogy nem gyakran visítok fel félelmemben, na ez az volt.
- Jesszusom! - kaptam a kezem a szívemhez.
- Bocsánat - nevetett Apu és kivette a tejet a hűtőből.
Egy ideig makogtam valamit a kecskékről majd témát váltottam:
- Hol van Macy? - vetettem fel ami már régen nem hagyott nyugodni.
- Elment amikor te még mindig az ablakon bámultál ki. Csak annyit mondott "leléptem". Ami Macy-től elfogadható, egyébként miért érzi magát ennyire otthon? - ráncolta a szemöldökét majd beleivott a tejbe.

Szörnyen kíváncsi vagyok. Remélem érezhető az enyhe szarkazmus. Még fejlesztem.
- Szóval, hívott valaki és nem tudom ki az - fogalmaztam meg bénán a kérdésemet.
- Mi a szám? - kérdezte apu majd miután lediktáltam neki megdermedt.
Nos, várni természetesen tudok,mert gondolom törte a fejét néhány percig. De miután 5 perce a válaszára vártam rá néztem.
- Na?
- Harry - ez a szó az ami 100 meg 100 másik gondolatot toldott a fejembe. Oké, hogy sablonosan eljön holnap vacsorázni, oké, hogy sablonosan eljön csak a barátaival. Még az is oké ha sablonosan váltunk pár szót (merthogy eddig megtettük). De az, hogy felhív engem (ENGEM) amikor velem veszett össze a legjobban (akkoriban sok minden nem volt rendben) . Nem tudok mást mondani csak azt, hogy lehetetlen. Harry nem hívogat mindenkit csak úgy. És, hogy miért érdeklődött irántam? Őszintén? Nem tudom.

Közlemény

Skacok!
Úgy érzem nem sokan olvassátok a blogot.:(
Nem leszek sablonos, nem fogok kommenthatárt kérni, mert én is utálom és harcolok ellene. De semmi visszajelzést nem kapok még egy pipát sem. (oké talán 1-2-őt) Szeretném, hogy aki olvassa a történetem csak most ,csak itt pipálna vagy kommentelne. Tudjátok mit? Megelégszek egy kis pipával is csak jelezz, hogy itt vagy és meghallgatsz. A  fejezet  másik fele ma vagy holnap várható.  Szép napot! x

Chapter two - Kaland

Itt is lennék. :D Jó olvasást. Örülnék néhány vissza jelzésnek. Akár nyomogathatjátok az "Elolvastam-ot" is és Komizhattok is. Nagyon örülnék neki. Egybe szedtem az egészet,tehát már itt van az egész rész. :) x

" Oké. Vannak napok amikor annyit mondasz bú. És ez volt a nap legizgalmasabb pontja. Nos, most több minden is történt. Kezdjük Macy "pánikrohamával", vagy a kis "balesettel". A megmentővel. És a csokifagyival. De mindent csak sorjában. Szép sorjában. Az embernek van olyan napja amit bekarikáz pirossal, és azt kiabálva "felejteni!". Hát. FELEJTENI!"

Minden normálisan megy. Nincs semmi baj. Csak sötét van és az erdőben vagyunk. Hát persze. Ostoba Macy. Ostoba én. Hívtam volna anyut. Bah! És ez a Snickers is megolvadt már. Dupla Bah! A faágak ropogtak a lábam alatt. A sötét fák pedig csúnya árnyékokat vetettek az éjszakában. Macy előttem haladt és kifulladva vezetett egy régi ösvényen. 

- Pontosan hol is van ez a ház? - kérdeztem meg.

- Hát itt - mutatott a nagy térképre amit a kezében tartott. 

- Öhhhm - sóhajtottam - fordítva tartod.

Macy megsemmisülve nézett hátra, majd kinyílt szájjal  meredt rám.

- Ne! - sipított.

Azt hiszem teljesen bepánikolt. Hogy ezt honnan tudom? Onnan, hogy leült a földre a közeli (félelmetes) fa elé, és a fejét az ölébe hajtotta. Hirtelenjében lehajoltam hozzá, és kissé sáros földre térdeltem. Valahogyan meg kell nyugtatnom, ha még ma haza akarok jutni. A bőröndömet letettem M-é mellé és megsimítottam a karját.

- Figyelj - kezdtem - nem a te hibád. Nincs semmi gond. Az, hogy nincs képességed a térkép olvasáshoz nem baj. Én meg nem tudok Muffint sütni. És ha még nem lett volna elég, ne pánikolj, mert ne legyen a nevem Amelia Jessica Styles ha nem viszlek ki innen. És most talpra. Egy-kettő.

Ez a kis monológ úgy látszik hatott. Macy feltápászkodott, majd kétségbe esve fogta meg a kezem.

Felvont szemöldökkel vártam, hogy mit fog mondani. M-től nem vártam semmit. Ismerem, tudom, hogy soha nem vallaná be, berezelt attól, hogy nem tudja merre vagyunk. Ennyit a kemény külsőről. 

- Szép kis monológ - ütögette meg a vállam fojtott hangon. Erősen. Azt hiszem ott maradt a nyoma. 

- Kösz. Azt hiszem a Doctor Who jót tett az idegeimnek - motyogtam, majd visszafelé indultunk.

Köztudott, hogy ha eleresztenek egy csapat idiótát (mi felérünk 7 személlyel), akkor ott elszabadul a pokol. 

Így dudorászva a Must be love-ot sétáltam, közben pedig azon gondolkodtam ki a helyesebb. Ian Somerhalder vagy Paul Wesley. De komolyan! Én nem tudok dönteni. Ha jól látom (már pedig egy zseblámpa nem ér sokat), Macy egyfolytában az erdőt pásztázva és azt hiszem magában motyogott. Lehet fohászkodott az istenhez.Vagy arra várt egy Wookie rátámadjon az erdőben. Esetleg mókusokat keresett. Megrázva a fejem vissza térve a valóságba. A bőröndök. Ott hagytuk a fánál. Ajaj!

- Macy ott hagytuk a bőröndöket - suttogtam.

- Ó, hogy az a **** - káromkodott (cenzúra a végén) - és nem tudom merre kell vissza menni.

Kapkodott és hadarva szidta az eget. Pedig két perce még halottam egy imát mondani. Ez Macy. Ő a drasztikus megnyilvánulásáriról híres, én meg az értelmetlenről...No comment.

- Oké. Akkor bőrönd nélkül maradunk  - szóltam rá amolyan "elég lesz" stílusban.

- TE KOMOLYAN ENNYIVEL ELINTÉZED!???! - kiabált torka szakadtából.

- Igen Macy. Mivel nem tudunk mit csinálni hagyd abba az ordibálást, köszönöm - eresztettem el egy apró mosolyt.

M az igazi kiabálós csapkodós csaj. Ő nem hagyja ennyiben az egészet. Így remegve (az idegtől), indult meg felém.

- Nem! Én vissza megyek - állította, és ökölbe szorult kezekkel megfordult.

Túlreagálta? Hát persze. És itt hagy az erdőben? Még szép.

- Margaret! Gyere vissza! - kiáltottam Macy sötét alakja után - ne hagyj egyedül. Ne most! Éjjel az erdőben. Két bőrönd miatt.Őrült vagy! Hahó!?

Hiába kiabáltam nem szólt vissza. Magamba roskadva és számat rágva meredtem magam elé. És már csak egy sikítást halottam az erdő mélyéből.

*

Nos, van az amikor az ember egy reakcióra reakcióval válaszol. Én is ezt tettem. Amint meghallottam egy kétségbeesett sikolyt , én is felkiáltottam. Hirtelen ért na! Azonnal a hang irányába futottam, és egy pillanat alatt ötlött belém a felismerés.

- Macy! - kiáltottam fel.

Ágak reccsentek és a lábam is kibicsaklott, de nem érdekelt. A legjobb barátnőm bajban volt és én, mint egy szuperhős ugrottam a segítségére.

Ugrálva átestem a FÁN csupa nagybetűvel. Nehezen lélegezve néztem a jókora lyukra ,ami egy szikla mellett helyezkedett.M-et nem láttam sehol, így minden bátorságomat összeszedve megindultam. Kicsiket lépkedtem, minden pillanatban attól félve én is a föld alá zuhanok. Amint a lyuk széléhez értem, jól megbiztosodva arról nem szakad tovább, a szélére raktam a kezeimet. Lenéztem amikor nyögéseket halottam. Elfintorodott arccal (rossz dolgokra gondoltam nem tehetek róla) ráncoltam a szemöldököm ,majd halkan odasuttogtam:

- Macy?

- Itt vagyok! Azt hiszem eltört a lábam - kiáltotta ami így visszhangzott: lábam,lábam,bam,bam. Idegesítő....

Megvakartam a tarkóm majd tanácstalanul a gödör mélyére néztem. Ám gondolkozni már nem volt több időm,mert  furcsa sercegést halottam. Egy  idő után persze rájöttem mi volt az. A föld alattam lassan kezdett bedőlni, én pedig fűbe-fába megpróbáltam megkapaszkodni. Sipítozni nem kezdtem. Én nem olyan vagyok. Majd ha megpróbálnak megölni, na majd akkor sikítozok.

- Ajaj, kérlek ne most! - könyörögtem sőt inkább fohászkodtam az éghez.

Úgy látszik Macy is felfogta mi történik,mert megint rákezdett.

- Nekem utánam ne gyere! Létszíves! Nem elég, hogy az erdőben vagyunk, a sötétben és a cuccunkat is baszhatjuk ki,de te ne merj bajba kerülni! Hallod!

Még mindig jajveszékelve kapaszkodtam és már a lábaim a koszos földben pihent amikor....hát. Kaptam egy kis segítséget. Egy meleg (nem úgy!) kéz ért hozzám. Lassan húzott ki a földből. Szomorúan konstatáltam a ruhámat is "baszhatom ki". Biztonságos területre lépkedtem, majd megszólaltam:

- Őhm! - kezdtem hebegve-habogva - a barátnőm abban a lyukban van. Illetve nem a barátnőm, nem vagyok leszbikus. Úgy értem, mint a barátnőm, a barátom. Nem a barátnőm, mint a barátnőm - hadartam, és a lyuk felé mutogattam bénán.

A fiú (drapp kék póló, fekete nadrág, "szexi" külső, barna össze-kuszált haj,kb. 20 éves,komor hangulatú) csak komolyan nézett rám, majd a lyukra. Lazán oda sétált (az éjszaka közepén, szuper lazán...hol élek Atlantában...ez itt divat?!) és lenyúlt, (?) majd felhúzta a rémült Macyt( miért ne lenne rémült?) Kezd ez egyre furcsább lenni. Megrázva a fejemet elindultam a két sötét (hangsúlyozom éjszaka volt) alak felé. Na jó.... Többet jövök erdőbe ha ilyen srácokkal találkozok. Wáú!

- Kösz - motyogta meglepetten, már-már sokkosan a barátnőm - te ki is vagy? Hű! Rátudok állni a lábamra. Téves riasztás! - nézett rám.

- Szívesen! - bólintott a fiú és a sűrűbb fák közé kezdett barangolni. Már félúton járt amikor rászóltam.

- Hé! Merre van a kijárat? - kérdeztem csípőre tett kézzel.

A megmentőnk ( hívom inkább ennek a fiú olyan lekicsinyítő) lustán megfordult, majd felém nézett.

- Balra lefelé van a tanösvény. Azt már könnyű követni. Ha nem haragszol van jobb dolgom, mint két kislányt kivezetni az erdőből.

Megsemmisülve bámultam a megmentőmre. Mi?! Oké, hogy én kislány vagyok, de Macy nem igen néz ki úgy, mint egy kislány. Sőt. Én se. Istenem! Mi ez valami bunkógyártó erdő.

- Bocsánat, de én nem vagyok az! - kelt ki magából, az eddig némán csupán néhányszor felszisszenve (csekkolta a sebeit amit a kis "baleset" okán szerzett) álló lány.

- Tök mindegy - legyintett.

Száj tátva néztem az egyre távolodó alakot. Na ezt már nem hagyhattam elmenni. Mint korábban említettem én az értelmetlen megnyilvánulásaimról vagyok híres, de nem csak arról, hanem néha, amikor nem számítasz rá olyat mondok ami legtöbbször szíven üt. Míg más ember a fődolgokra figyel addig én a kis részleteket is észreveszem.   

- Milyen magányosnak lenni?

Az alak hirtelen megállt és rekord sebességgel fordult meg.

- Mi? - a hangjából hallatszott a zavarodottság.

- Milyen tökéletesen bunkónak lenni úgy, hogy néhány ember van csak körülötted akikkel foglalkozol. Amikor kizárod a külvilágot, mert az nem neked való.

A srác megrázta a fejét, és közelebb jött. Egészen közel. Éreztem a leheletét. Mentol és barack. Hmmm.

- Nem - válaszolt.

-  Mi nem? 

- Csak nem - zárta le és ma már talán sokadszorra előre a messzeségbe indult. 

Jobbra-balra ingattam a fejem, majd megfogva Macy kezét elindultam a másik irányba. Apropó. Macy. Eddig tök kussban ült, mi baja van? Beteg? Ő soha nem ül csöndben.

- Ehetnénk valamit - jegyezte meg Macy félúton. Bőrönd nélkül egyébként. Mivel, az beleesett a lyukba és Mr. Bunkó nem vette ki mi meg nem kockáztatjuk meg, hogy megint beesünk.

- Az jó lenne!

*

- A csokisat! A csokisat szeretem! - ugráltam az egyik lábamról a másikra. 

Egy kisbolt (nehéz volt kijutni, de sikerült. Macy belefutott egy pókhálóba, én a magába a pókba) polcai között vájkáltunk, és valami harapni való után kutattunk mielőtt hívnánk egy Taxit haza. Haha.

- Hé.A fagyi az ne legyen csokis. Az sablonos. Nagyon sablonos. Legyen csoki, mint keksz, vagy valami - közölte M. 

- Nem! Nem! Nem! A fagyi az csokis, mert a csoki az menő - mondtam, majd felkapva két fagylaltot az pulthoz sétáltam - A csokifagyi mindig menő....mindig.

Rámosolyodtam az eladóra, és a pénzt a kezébe nyomtam. Éjjel 3-kor (szalad az idő,szalad) nincs sok vevő. Mi voltunk csak meg egy öreg bácsi. Azt hiszem elaludt állva. Fúj! 

- Köszi! - vágtam rá a "tessék itt a visszajáró-ra" - Liam - olvastam le a  kis kártyájáról a pólóján.

Díj 1#

Anno még kaptam egy díjat,amit még nem volt alkalmam felrakni (egyszer volt fenn, de leszedtem, mert csináltam a blogom).
Ezért még külön köszönet Lizzy-nek!

Szabályok:

- Írj magadról 10 dolgot

- Válaszolj 10 kérdésre

-Tegyél fel 10 kérdést

- Küld tovább 10 embernek

10 dolog magamról:

- Sorozatfüggő vagyok.

- Pénteken megyek Horvátországba

- Van egy macskám, Brúnó

- A kedvencem az 1D-ből Louis és Harry.

- Shippelek mindenkit. Leginkább a Doctor Who című sorozatból embereket: pl. Rose és a 10., 11. és River. Az 1D-ből csak Perriet és Zaynt + Eleanort és Louist :)

- Utálom a sablonos embereket. Akik mindenkit követnek és ha a "menő" azt mondja, hogy nem, akkor ő is azt mondja stb.

- Matt Smith <33

- David Tennant <3

- Nem tudom mit írjak.

- Hú, szeretem még a TVD-t és a TO-t, ja meg a TW-t :D 

10 kérdés- válasz:

-Hol laknál legszívesebben?

- Itthon....ez komoly kérdés? Talán Londonban. Hátha össze futok Mattievel.

-Van olyan celeb akiért rettenetesen odavagy?

- Hahaha. Van. Méghozzá, Matt Smith, David Tennant és Ian Somerhalder.

-Ki a férfi ideálod?

- Louis T. Szeretem ha valaki vicces és mókás. Olyan vagyok én is saját bevallásom szerint. Meg a barátaim szerint.

-Milyen könyveket olvastál eddig?

- Sokat. Ha tehetem könyvet olvasok. Egyébként romantikus, misztikus, Sci fi és minden más.

-Milyen fagyit szeretsz? ^^

- Hú! Hát talán a csokis,epres,kókuszos és Tuti fruttis.

-Kívánhatsz hármat. Mik lennének azok?

- Szeretnék találkozni a DW egész stábjával.

- Egy napra az ellenségem bőrébe bújni, hogy jól átb*szam.

- és egy saját Gumimaci gyárat. 

ez a bakancslistám első és legfontosabb elemei. 

-Szoknya vagy nadrág?

-Nadrág. 

-Jobb vagy balkezes vagy?

- Bal. Nem vagyok sablonos :P

-Mikor kezdtél írni?

- 2012.- ben azt hiszem. Nekem ezt pontosan kéne tudnom??

-Miért kezdtél el írni?

-Miért kérdezed mégegyszer? Miért kérdezed mégegyszer?

10 kérdés tőlem: 

- Ha tehetnéd, megváltoztatnál valamit az életedben?

- Milyen színű fogkeféd van?

- Egy nyáron hova utaznál el?

- Ha elutazol mivel utazol?

- Viszel magaddal fogkefét? Ha nem akkor miért nem?

- Csillámpóni vagy csillámfaszláma?

- Hány könyvet olvastál eddig életedben?

- Ha meghalsz akkor hogyan halnál meg? Vízbe fulladva vagy leesve egy nagy épületből?

- Vámpír vagy vérfarkas? (nem írhatod azt, hogy mindkettő)

- Találkozhatsz az 1D-vel de csak egy tagjával beszélgethetsz 10 percig...kivel ejtenéd meg a csevejt?

 10  5 ember:

- Just be FREE!

- Learn to forget your past.

- Electric

- Decode

- Boring Human Speech

Bocsi, több nem jut eszembe!:)

Chapter one - Talán

Hello! Ezen a héten nem lesz több rész, mert megyek nyaralni! Komizzatok kérlek!:)

"2014. 06. 9.

Kedves naplóm! 

A mai nap új reményeket tár elém. Talán végre nem lesz unalmas az elkövetkező időszak. Talán végre én leszek az, aki eddig voltam. Egy életvidám lány. Apu ma is tovább dolgozik, reggel elköszöntünk, majd elment. Megint. Anyu sürög-forog izgatott,mert Macyvel végre kiruccanunk bár hiába mondom csak 3 nap,nem hisz nekem. Macy izgatott, persze a maga módján.Annyi energia italt töm magába, hogy már én félek. Én meg csak ülök és felhúzott szemöldökkel nézek hol M-re hol anyára. Én vagyok az egyetlen normális?!"

Kuncogva tettem le a tollat a helyére majd, ellenőrizve,hogy minden rendben kezembe fogtam kék elavult agyonnyomkodott telefonom. Kezeim között forgattam, és egy ideig tanakodtam azon mi legyen. Felhívjam? Úgysem veszi fel. Ha már egy éve nem teszi, majd most kezdi el? Hülyeség. A szobám olyan volt mint minden más tini lányé. Lila fal, két személyes ágy, rajta sok párnával egy lila takaróval és extra nagy szivaccsal.Poszterek a falon (mindenféle), íróasztal rendetlenül ,mindenféle fecnivel ,mellette egy szekrény ami nos...szintén lila(nem tudom talán, mert minden ilyen színű), bojtos nagy kék(haha) szőnyeg a szoba közepén, nagy ablak ami az erdőre nyit(külön kérés,szeretem nézni a mókusokat reggel), és egy tv,mert sorozatfüggő vagyok.Persze alatta teli van szórva minden DVD-vel és kazettákkal(régi módi lennék, bocs).Ennyi. Átlagos. Hisz az vagyok nem? Na jó ezt nem gondoltam komolyan. Aki este különféle ételeket(akár halrudacskát és pudingot együtt), vagy nassolni valót hoz fel, hogy utána éjfélig tv-zen ,vagy az ágyon ugrálva zenét hallgasson, esetleg csókot dobni onnan Matt Smith poszteremnek (megrögzött szokás), az nem normális.Pont.

 Sóhajtva felálltam az ágyról ,majd megfogva a naplómat becsuktam és a szekrényem mögé rejtettem. Fejemet lehajtottam azután bebandukoltam a fürdőbe. Reggeli teendőim azzal kezdődnek, hogy felkelek, írok a naplómba ,majd a fürdőszoba felé veszem az irányt. Ezután elvégzem a szükségleteim (fürdés,fogmosás,csekkolni a mosolyom mennyire hamis, a hajam rendbe tétele és nem utolsó sorban eltakarni az arcomon lévő összes mozdulatot ami a szomorúság jele). Már bepakoltam egy lila (Vá! Ez tuti anya volt,lila? Milyen vicces) bőröndbe, így anyu cuccait használtam. Kimentem a helyiségből, és a konyha felé vettem az irányt. Elmosolyodtam amikor megláttam mi folyik bent. Azt hiszem az izgulást és a hormon túltengést anyukámtól kaptam. Ide-oda futkosott (már korán reggel), és közben próbálta nem oda égetni a palacsintát. Ami azonnal szemet szúrt az a kedvenc bögrém ,a legjobb barátnőm kezében. Felháborodva kaptam ki a kezéből , és szúrós szemmel ránézve ittam bele. Bár ne tettem volna.

- Fúj! - köpködtem ki az energia italt a számból.

Macy csak fejet csóválva vette el tőlem az italtartóeszközt ,és öntötte magába.

- Én megmondtam, hogy ne igyál semmit utánam de beszélhetek neked.

Fintorogva "suhantam" anyuhoz és öleltem át. Mosolyogva adott a kezembe egy tányér palacsintát majd fejével az asztal felé bökött, amolyan "az asztalnál egyél" tekintettel. Leültem ,majd a barátnőm felé kaptam a fejem.

- Na és? - kezdtem a faggatózást.

- Lefoglalva - mosolygott majd letette a pultra, (mert közben felállt és oda sétált anya mellé) a Dr. Who?-s bögrém.

- Oké, és ügye nem valami lepukkant hely? - kértem számon, hiszen jól ismerem a felmérő képességét és lemerném fogadni, hogy az olcsó hirdetésekből válogatott.

- Nyugi van oké? Az egyik ismerősömé.

- Ettől féltem - sóhajtottam. Közismert még,hogy Macy barátai nem olyan puhányok. És tiszták. Mért is barátkozik velük? Ja, igen. Szerinte jó buli. 

- Ne parázz, zsír lesz - szólt hozzám lazán, majd kisétált a konyhából. 

- Most hová mész? - kértem számon.

- Haza. Pakolok az útra - meresztett egy vakmerő mosolyt.

Anyu csak motyogott valamit, és tovább csinálta...amit eddig csinált.

Nyeltem egyet,és gyorsan befejeztem a reggelim.

***

Bár meleg volt kint, ennek ellenére hoztam magammal egy dzsekit is.Kitudja Macy milyen barátjához visz. De ne aggódjatok, ha megtörténne és rossz lenne a környezet, kirugdosva onnan magam és M-et ,elhúznám onnan a csíkot. Nincs baj. Anyu az ablakból nézett ,intettem felé egyet mire mosolyogva viszonozta. Elköszöntem már tőle, de kitudja mi fog történni. Optimista vagyok. Érzem. A szél erősen fújt így összeszorítva szemeimet szálltam be, Macy régi autójába. Hiába van jogosítványod ha nincs kocsid. Patthelyzet. Sóhajtottam egyet ,majd bekötve az övem néztem ki az ablakon. Macy sugárzó mosollyal ült a volán mögött és jártatta a száját. Néha inkább néznék egy béna szappanoperát, mint hallgatnám őt. 

- Na de ne búsulj , inkább ad ide a naptejet - húzta be a kéziféket és állt meg egy piros lámpánál.

- Miért is? - vontam fel a szemöldököm.

- Mert itt lesz az esély, hogy kapjak egy jó pasit, így amikor oda érünk, szépen lecuccolunk és megyünk le a közeli strandra, hogy napozhassak, belebotolhassak egy cuki pasiba és az belém szeressen. Problém? - adta elő nagyszabású ötletét.

- Soha nem fog megtörténni - mondtam majd a kezébe nyomtam a zöld tubusú krémet, amit a hátra dobott a hátsó ülésre.

- Ezt most miért kellett? - háborodtam fel.

De választ nem kaptam ,csak egy vállrándítást és egy dudát amit Macy az előttünk álló piros Audinak nyomott.

Megforgattam a szemem és hátra dőltem az ülésbe. Ezek szerint strand is lesz a közelben. Helyes. Strand mindenhova kell.

- Különben is, a hely ahova megyünk nagyon egyedi lesz - tette hozzá bosszankodva M.

-Nagyon egyedi - akadtam ki amikor megláttam  a... az erdőt.

- Na! Ne kötözködj gyere.

- Nem - fogtam magam, és vissza másztam a kocsiba.

Macy csak szem forgatva szált be a volán mögé. 

- Menjünk haza, én nem fogok bemenni az erdőbe! Mit gondolsz? Nem hoztam semmit ami oda jó lenne ,és nem is szeretném ott tölteni a drága időmet, mert a ház az erdő közepén van - kiabáltam, és keresztbe fonva a kezeimet a mellem körül, durcás képet vágtam.

- Rendben - biccentett, majd beindította kocsit

Csak szaporán bólogattam ám amikor egy hirtelen jobbra kanyarral egyenesen az erdő felé vette az irányt felsikítottam.

- Állítsd meg! - sipítottam.

- Már kifizettem a 3 napot, ha nem akarod letörni a körmöd ,akkor majd mi törünk be az erdőbe - magyarázta, és egy kisebb köves,földes és búcskás útra tévedt. Szívrohamom lesz egyszer miatta az biztos. Macy és a hirtelen döntései. Merészek.

- Nem, nem nem! - ráztam a fejem.

- Ne parázz, így gyorsabb - motyogta ,majd rányomta a lábát a gázra.

Megint sikítani kezdtem, majd a nappali (inkább délutáni) órákban hirtelen egy farkas tűnt fel előttünk. Sőt, talán nagyobb is volt. Barna szőre volt ,és puha lépteit lassan téve meg sétált át az úton.Sárga szemeit az enyémbe meresztette majd megállva, még mindig engem bámult.Elöntött az adrenalin amikor megláttam, hogy nem mozdul, így ordibálva vetettem a kormányra magam. Most már ketten ordítottunk, én, mert megfogjuk ölni az állatot és Macy, hogy engedjem el a kormányt. Egy vért pezsdítő fékezéssel álltunk( majdnem borultunk) meg. A levegőt kapkodtam, és egy pillantást intéztem a szintén lihegő Macyre. Remegve szálltunk ki a kocsiból, majd az állat hűlt helyére bámultunk. 

- Ez a te hibád! - kezdte Macy a leszidást, majd a kocsira bökött.

- Mi baj? - kérdeztem visszanyerve belső békémet.

- Egyrészt elfutott volna, ha meglát minket, másrészt kifulladt a motor, mehetünk gyalog. És még csak a felénél vagyunk...Ó és említettem, hogy kezd sötétedni - bosszankodott majd a cuccainkat (szerencsére csak 1-1 bőröndöt hoztunk), szedte ki a lefulladt kocsiból.

- Egyrészt nem futott volna el, láttad nem. Másrészt...te meg mit csinálsz? - ráncoltam a homlokom amikor megláttam, hogy kinyitja a bőröndjét.

- Szerencséd, hogy készültem a "lerobbanunk és kell az elemlámpa a sötétben"-re.

- Várj te tudtad, hogy az erdőbe megyünk?! És nem szóltál - mondtam, majd veszekedni kezdtünk.

***

Egy pár órával később, már szitkozódva húztam a bőröndöm, míg a másikban a lámpát tartottam. Az erdő nagy volt és félelmetes. Persze én mondtam, hogy ez a 21. század hívjuk anyut és vigyen haza,de M makacs és ha ő "nyaralni" akar, akkor azt is fog. Ő egyébként mellettem csöndben volt ,és talán azon gondolkodott merre járunk. És, hogy mi lesz abból ha nem találjuk meg a "házat". Amiben alszunk...talán. Talán olyan dolgokat látunk amit nem szabadna. És most nem az unikornisokra értem.

00. Prologue - Naplótöredék

2014. 06. 10.

"Kedves naplóm! Kedves könyv! Izé... Kedves emberke aki éppen olvassa!

Ma is sok mindent tanultam. kezdve azzal, hogy soha ne bízz egy szóban sem amit reggeli közben mondanak miközben narancslevet iszol, vagy ne bízz a legjobb barátodban ha nyaralásról van szó. Már nem mintha ezerszer szóltam volna, hogy ne nézzen olcsó hirdetéseket. Oké. Félig az én hibám is.Vagy nem? De ezt most hagyjuk! Az oké, hogy szereti a természet "lágy ölét", na de hogy abban az idézőjeles lágy ölében szó szerint, egyedül az erdőben gondolt....szar felháborító."

Amint ezeket a sorokat a piros napló felett térdelő lány befejezte, elmosolyodott. Szereti ha valami simán megy, na de ha az életével játszanak az már korántsem móka és kacagás. Lassan felállt és becsukta a naplót. Ledőlt az ágyba és próbált aludni, hiszen holnap  messze lesz valami ócska apartmanban az erdő közepén. 

Kétségbeesés

Vannak dolgok amit emberek, nem értenek...nem hallanak meg. Most nekem is ez a bajom. Nem találom a helyem. A megfelelő történetet. Egyet sem érzek magamnak. Nem. És most kétségbe vagyok esve. És ha valaki kétségbe esett, az baj. Így hát fogom a sátorfámat egy időre, nem sokra, csak míg jól átgondolom a lehetőséget... az adott célt. Így kérlek ne haragudjatok rám!
Ölel titeket, OneWhovian